A tanár-diák viszony egy bizalmi viszony. Különösen igaz ez az énektanulásban, hiszen elengedhetetlen a fejlődéshez, hogy a növendék meg tudjon nyílni a tanára előtt. Ha a növendékben van bármiféle feszültség a tanára miatt, akkor az egész izomzata merev lesz és ezáltal nem tud feloldódni és ez a légzésére is ki fog hatni. Én abban hiszen, hogy ez a fajta bizalmi viszony a személyes találkozások alkalmával sokkal inkább létre tud jönni. Nem beszélve arról, hogy a fejlődés sokkal hatékonyabb, ha van mód a tanítványra élőben, azonnal reflektálni. Ha van bármiféle elakadás a hangképzésben, annak számos hangszínbeli illetve fizikai megnyílvánulása is van, amelyekre csak a személyes találkozások és az elő hangadás során derülhet fény.

Ugyanis az éneklés egy intim műfaj, ami tükröz bennünket és a lelki állapotunkat, feszültségeinket, elakadásainkat, saját magunkhoz és a világhoz fűződő viszonyunkat. Így hát az énektanulás egy hosszú önismereti folyamat is egyben, amiben néha lesznek kisebb-nagyobb megtorpanások, zökkenők és az is lehet, hogy nem minden fog elsőre sikerülni, de az elszántság, alázat és következetesség – a sok kis apró lépés, amit megteszel ezen a göröngyös úton – előbb-utóbb megtérül és kitisztul a kép, megszületik az a bizonyos csak rád jellemző saját hang, amit nem csak jó lesz hallgatni, de jó érzés is lesz számodra az éneklés.